Ángyán József: Szempontok és adalékok egy valóban „nép-párti” mezőgazdaság- és vidékfejlesztési stratégia és program kidolgozásához.
2021. január 5.
Történelme során, nehéz helyzetekben a magyar társadalom mindig vidéki gyökerekből táplálkozva, a falusi közösségek erejére támaszkodva tudott megújulni. A vidék tehát nem csupán profitérdekeket kiszolgáló termelési tér, hanem egyúttal társadalmi és biológiai élettér is, amely az ott élő közösségek és a természeti környezet számára az életfeltételeket biztosítja, a város számára pedig élelmezési és élelmiszerbiztonságot, utánpótlást, egyúttal hátországot, „visszavonulási”, regenerációs lehetőséget is kínál, amelyre a város – az előrejelzések szerinti klímaváltozás és a globalizációs folyamatok közepette – egyre inkább rászorul, túlélése saját vidéke megerősítése nélkül egyre kétségesebbé válik. A vidék és a mezőgazdaság ügye tehát nemcsak a falun élő, mezőgazdasági termeléssel foglalkozók gondja, a vidék sikereinek és kudarcainak a társadalom minden tagja részese. A Vidéki Térségek Európai Chartájának megfogalmazása szerint „város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.” Ebből következően a mezőgazdaság a XXI. században is stratégiai ágazat, és egyre inkább azzá válik: a jó minőségű, biztonságos élelemmel történő élelmiszerellátás, a tájfenntartás, a jó környezeti állapot megőrzése, valamint a vidéki élet, a helyi közszolgáltatások előfeltételeinek megteremtése egész Európában a legfontosabb kormányzati célok között szerepel. A mezőgazdaságnak azonban nem minden formája és rendszere képes a vidék megerősítésére, népességmegtartó képességének növelésére, a társadalom számára nélkülözhetetlen szolgáltatások nyújtására. Az „egy-ügyű”, csak a befektetői érdekekkel, a tőkemegtérülés hatékonyságával törődő, iparszerű, monokultúrás, tömegtermelő, nagyüzemi mezőgazdálkodás, vagy inkább biológiai ipar környezetre és a vidék társadalmára gyakorolt (ökoszociális) hatásai igen rosszak, az jól láthatóan a környezet pusztulásához és a helyi társadalom széteséséhez, a vidék népességmegtartó képességének csökkenéséhez vezet. Ezeket a felismeréseket az EU közös agrárpolitikájának (KAP) fokozatos megváltozása, a vidékfejlesztés közegébe ágyazott agrárfejlesztés, a többfunkciós európai agrármodell és kétpilléres – a mezőgazdaság nemcsak termelési, de környezeti/társadalmi teljesítményeit is honoráló – támogatási rendszerének megjelenése is tükrözi.